A malária (váltóláz) az egyik legsúlyosabb fertőző népbetegség. Évente mintegy 250 millió megbetegedést, 2010-ben közel egymillió halálesetet, a halálozás 2.23%-t okozta (WHO). Előfordulása 90 %-ban a Szubszaharai Afrikában van, itt 5 éves kor alatt a gyermekhalandóság 25%-os. Leggyakoribb a trópusi, szubtrópusi éghajlaton, azonban az elmúlt évszázadokban a Németalföldtől a szibériai mocsarakig hatolt.A betegséget az Anopheles szúnyog nősténye vérszívással terjeszti. A kórokozó Plasmodium nembe tartozó parazita protozoa (P. vivax és P. ovale a harmadnapos láz, a P. malariae a negyednapos láz okozója és a legsúlyosabb a P. falciparum okozta malaria tropica, trópusi malária). A 20. században 150-300 millió haláleset fordult elő, ez az emberiség 2-5 %-t jelenti. Világméretű visszaszorítása a kezdeti sikerek után a 60-as évekre megtorpant.A betegség térhódítását könnyíti a kórokozó gyógyszerrel szembeni gyors alkalmazkodása és a fertőzést terjesztő szúnyog irtására használt rovarirtók hatásvesztése vagy toxicitása (pl. DDT). Egyszerű módszerekkel, pl. a pangó vizek, mocsarak lecsapolásával, pocsolyák olajréteggel borításával, zárt ruházattal - főleg este, amikor a vérszívás leggyakoribb - a házak szúnyogmentesítésével, szúnyoghálóval és szúnyogrisztóval hatékonyan védekezhetünk. A védekezés sikere ellentmondásos az állandóan fertőzött területen élőkben, mert az állandó fertőzés viszonylagos védekezést ad, mely gyengül a védekezés következtében. A malária kórokózájának felfedezése előtt (a 19. sz. vége) a malária okát a mocsarakban bomló növényekből felszabaduló mérgekkel hozták összefüggésbe. Innen ered a malária szó, mala aria= rossz levegő (olasz, 18.sz. elejéről).